Amikor először beléptem a felepulok.hu oldalára, nem gondoltam volna, hogy ez az egy kattintás teljesen megváltoztatja a hétköznapjaimat. De most már sokkal tisztábban látok mindenben. Aznap éppen egy szokásos hétköznapi délután volt, egy budapesti bisztró teraszán ültem és kortyolgattam a kedvenc kávémat. A bisztró zsibongása és a város zaja teljesen körülölelt, de én egy kicsit elcsendesedtem, mert az elmúlt hetek eseményei újra és újra vissza hangzottak a fejemben. Egyre inkább éreztem, hogy szükségem van valamiféle segítségre.
A felepulok.hu weboldalát egy barátom ajánlotta, és őszinte leszek: féltem belépni, mert tagadás volt bennem. Először csak udvariasságból néztem meg, de aztán rögtön azt láttam, pontosan írnak mindarról, amit érzek. Mintha távgyógyítás-szerűen azonnal felmérték volna a problémámat és ezzel meghozták a bizalmamat. Az oldalon minden egyértelmű és egy irányba mutató volt. Ami leginkább megfogott, az az volt, hogy a weboldal nem csak a problémát tárgyalja alaposan, hanem számos megoldást is kínál, amelyek azonnal elérhetőek. De persze van olyan javaslatuk a mindenre eltökélteknek, hogy jelentkezzünk egy 28 napos programra, a közkedvelt vidéki helyszínükre.
Az addiktológia budapest témakörben nem találtam ennél relevánsabb oldalt, ami nekünk szól. Nekünk, alkoholbetegeknek. Alkoholbeteg – már kimondom, leírom. Erőt gyűjtöttem hozzá, méghozzá eleget.
Az oldal fő témája természetesen az addiktológia, ami olyan terület, amelyhez korábban semmilyen kapcsolat nem fűzött. De az addiktológia budapest azért volt még egy releváns keresés nekem – ami jó, hogy ide elvezetett – mert a budapesti elérhetőségük is egyből szembejött.
A programjuk leírása alapján végül egy olyan támogató közösséghez csatlakozhatok majd, ahol mindenki ugyanazzal küzd, de még a leszokást segítők is közt számosan vannak olyanok, akik ezzel néztek korábban sikerrel szembe.
Emlékszem, volt egy nap, amikor különösen nehéz volt ellenállni a kísértésnek, hogy visszaessek a régi szokásaimba. Aznap a bisztróban ülve újra elővettem a felepulok.hu-t, és elolvastam néhány motiváló történetet. Az oldalon található névtelen beszámolók és sikersztorik erőt adnak most is, és emlékeztetnek arra, hogy nem vagyok egyedül ebben a néma küzdelmemben. Ami kapcsán bátorítanak, hogy ne legyen néma ez teljesen: vonjuk be a családot is, de ha nincs kint bevonni, egy rövid időre ők lehetnek a családunk.
Még nem adtam le a jelentkezésemet, de azt hiszem már eldöntöttem: le fogom! Hogy az ehhez vezető úton még mi mindenre van szükség, azt olvassátok el magatok is a Felépülők oldalán – ha van alkoholbeteg ismerősötök, vagy ráébredtetek, ti magatok sodrótatok bele ebbe.
