A römi egy nagyon népszerű játék, de nekem be kell vallanom, nem nyerte el a tetszésem. Emlékszem, hogy gyerekként a szomszéd gyerekekkel, nagymamákkal és nagytatákkal játszottunk, de akkor inkább az együttlét okozott örömöt, a közös kikapcsolódás. A römi szabályok egyetlen apró részlete sem maradt meg az emlékezetemben, és most, felnőttként, egyáltalán nem érzem a vágyat arra, hogy nekiüljek, és újra megismerkedjek ezzel a játékkal.
Nem mondom, hogy rossz játék, egyszerűen csak nem kedvemre való. A játékszabályokkal egyébként is bajba szoktam lenni akkor, amikor oda kerül a sor, hogy összeüljek a barátaimmal. Van viszont egy olyan barátom, amelyik rendszeresen elkápráztat a römi szabályok ismeretével, és általában a játékkal kapcsolatos ismereteivel. Ő egyébként is nagyon kedveli a römit, ezért szokott előfordulni, hogy mesél róla.
A römi szabályok szerinte elég egyszerűek, és az ember könnyedén megbarátkozhat ezekkel, ha előtte megtanulja, hogy többféle típusa létezik ezeknek. Annyit már nekem is sikerült megjegyeznem, hogy van hagyományos römi, indiai, 21 lapos és ehhez hasonlók, de be kell vallanom, ez egyáltalán nem volt segítségemre abban, hogy a römi szabályok érthetőek legyenek.
A társasjátékokat egyébként összességében szeretem, igazán szórakoztatónak tartom őket, és mindig sajnálom egy-egy társasozás során, hogy olyan hamar repül az idő. Azt is szeretem a társasozásban, hogy teljesen feldobja a baráti összejöveteleket, amelyek idővel eléggé egyhangúak tudnak lenni, főleg, ha az ember már „benne van a korban”, és jónéhány éve jár ilyenekre.
Ugyanazokat a témákat vesézzük ki sokszor, szóval tényleg fel tud dobni egy ilyen találkozást egy izgalmas játék, meg tulajdonképpen bármilyen olyan közös tevékenység, amely nem csak annyiból áll, hogy nézzük egymást és beszélünk.
